Emlékezés id. Bánfai Mihályra

Intézményünk, az ÉASZC Tokaji Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, fájó szívvel búcsúzik egykori igazgatójától, idősebb Bánfai Mihálytól, aki iskolánk életében meghatározó szerepet töltött be évtizedeken keresztül.

A kezdetektől, 1966-tól agrármérnöki végzettséggel az iskola dolgozója, így jól ismerte annak működését, s ennek köszönhetően fejlődésében és kiépítésében is kiemelkedő szerepe volt. Hamar felismerték vezetői adottságait, ezért tudott iskolánk lépést tartani az akkori kihívásokkal.

Számos fejlesztés, bővítés, belföldi- és külföldi kapcsolat kiépítése fűződött a nevéhez. Vezetéséhez köthető 1979-ben a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyének megrendezése mezőgazdasági növénytermesztő gépész kategóriában. Neki is köszönhetően számos diák jutott ki az egykori NDK területére 6 hetes nyári gyakorlatra. Az iskola földterületeit gyarapította, amelyekre épült a 90-es években a tangazdaság kialakítása. Fontosnak tartotta, hogy diákjai ne csak szakmai támogatást kapjanak, ezért a sport területén is számos beruházást eszközölt, így például a sípálya építését, a tornaszoba kialakítását, a meglévő salakos pályák aszfaltozását. Ezek mellett új műhelyeket építtetett, valamint az iskola új szárnyának létrehozását is szorgalmazta, mely rövid időn belül meg is valósult.

Kiváló kapcsolatokat épített ki a környék termelőszövetkezeteivel, ahová diákjaink jártak gyakorlatra, továbbá a tiszaberceli és baktalórántházi szakképző iskolákkal, melyek dolgozóival nemcsak szakmai eszmecsere folyt az évek alatt, hanem baráti kapcsolatok is szövődtek.

Az intézményben 1992-ig csak mezőgazdasági növénytermesztő gépész oktatás folyt, ám neki köszönhető, hogy képzési repertoárunk a gazdaasszony képzéssel bővült. Emiatt át kellett alakítani a meglévő épületek egy részét, hogy az akkori viszonyoknak megfelelően modern tankonyhát és állattartó telepet használhassanak.

1993-ig ténykedett aktívan iskolánkban. Ez alatt az idő alatt nemcsak vezetőként tett sokat az intézményért, hanem pedagógusként és emberként is példát mutatott diákjainak és kollégáinak. Nem hangos szóval, nem a hatalom eszközével érte el, hogy tiszteljék és figyeljenek rá, hanem cselekedeteivel és emberségével.

Több éves munkásságát 1993-ban, nyugdíjba vonulása alkalmából, az akkori fenntartó címzetes igazgatói ranggal ismerte el.

Igazgató Úr! Becsengettek! Menned kell!

Volt diákjaid, dolgozóid, pedagógusaid hálás szívvel emlékeznek Rád!